2010. november 24., szerda

Ferihegy

Naszóval. Mostanában kint lopom a napot a fentebb említett helyen, pontosabban a "fire service" bázison. Illetve nem is lopom annyira, mert vagy egy hete ki sem látszom az aktahegyek mögül. Pedig nincs itt kérem semmi rendkívüli, plusz munka. Szimplán segéd-titkárnéni lettem, elúszás miatt. Mert akta és ügyirat az van, csak ember nincs aki eltakarítsa. Szóval kapóra jöttem és odabilincseltek az asztalhoz, hogy ne tudjak meglógni. Sajnos. Így jártam.

Az "erkáin" ezen kívül különben minden nap van valami érdekes. Pár napja például kényszerhelyzetet jelentettek, vonult ám mindenki, mert egy gép nem tudta kiengedni az orrfutóját. Aztán mégis. Szóval se tűz, de még csak egy picike füst sem volt. Pedig mi úúúúúgy drukkoltunk. Nem kell itt vérnek folynia meg égő embereknek kiugrálnia a repülőgépből, elég csak egy icipici "tényleg" helyzet... Nem mindig csak olyan "mégsem"...

2010. november 4., csütörtök

21

Black Jack. Ennyi. A több már csak veszteség lehet. De ez nem black jack. Ez a korom. És nem érzem úgy, hogy bármelyik napja veszteség lett volna. Nincs egyetlen olyan percem sem, amit elcserélnék egy másik percért...

2010. október 29., péntek

szülinapra

Újabban mindenki azzal zaklat, mit szeretnék szülinapomra. Pedig nem is olyan nehéz nekem meglepit választani. Anyu például nagyon-nagyon sokat tudna nekem találni, de sajnos néha másnak is kell.
Hát hajrá, néhány általános ötlet, a teljesség igénye nélkül...


Szóval sok mindennel meg lehet engem lepni. Mindenféle széppel és jóval.
Csak tudjatok választani! xD

2010. október 14., csütörtök

cserébe

Mondtad, hogy nem tudsz mit adni a lóheréért cserébe. Te nem is tudod, mennyi mindent adtál te, adtatok ti nekem. Én nem tudom sosem meghálálni.
Mikor veletek vagyok, nem múlik az idő, nem bánt senki, nem fáj semmi. Nem gondolkozom azon, mi van kint, nem bántanak a gondok, és veletek nincs halandóság sem.
Szóval kimondhatatlanul szeretlek titeket.
Igaz amit mondtál, a tenyereteken hordoztok. Én vagyok a királylány a hős lovagok között. És nem tudom máshogy meghálálni, minthogy színt, örömöt csempészek néha a napjaidba.
Szóval, ezért járok mindig hozzátok, és ezért kaptad a lóherét, cserébe. Vigyázzon helyettem kicsit rád, rátok is. És talán akkor is eszedbe juttat engem, amikor messze vagyok.

Eldicsekszem


az új korimmal. Szép. Tetszik a színe, a formája, és kényelmes. Most legalábbis, hogy csak úgy a lábamon van.
Így néz ki:

Hogy tudok-e benne korizni? Nemtudom. De a régiben sem tudtam ;)

2010. október 2., szombat

2010. szeptember 20., hétfő

motorcsóóóónak

Végre vízen van. A csónak. Hivatalosan is vezetheti Szépszemű a hivatalosan is víziforgalmit kapott lélekvesztőt.
Ennek örömére ma kimentünk szelni a habokat. Egy tankkal, mert azt ugye úgy kell. Végülis isten nem azért teremtett két tankot a hajóba, hogy mindkettőt megtöltsd és kényelmesen csónakázz. Neeeeem. Inkább énekeltük serényen, hogy O sole mio!
Elmesélem a sztorit.
Történt úgy kb 8 éve, hogy apci nagy hajókázásban volt, persze messze, a túlparton. Erre azt mondta a motor, hogy mukk. És akkor nyekk. Nem ment tovább. A hajó alapfelszerelése a lapát, persze csak egy darab. Na. Ezzel apci hősiesen átevezett az innenső partra, kipakolta az utasokat és átadta az irányítást djága bajátjának. Ő, mint magányos csónakos, lecsorgott újvárosig. Egy darab evezővel.
A fél magyar vadásztársadalom azóta is az "O sole mio" hadműveleten röhög.
Üsse kavics. Ma ezt a motorizált ladikot vízre tettünk, hogy majd milyen jó lesz nekünk. Jó is volt, csak miért kell mindig feleleveníteni a múltat??

2010. szeptember 11., szombat

boldog tulajdonos

Igen, igen. Egy 49nm-es butapesti ingatlan boldog tulajdonosa vagyok! Aláírtuk.
Most már csak a berendezésen, az elosztáson, színeken kell összevesznünk a Szépszeművel. Az már semmi. Bakfitty.

2010. augusztus 31., kedd

megvan

Azt hiszem, megvan. A lakás. Ami miatt rohangálok, ami miatt végigjártam fél butapestet. Tízker. Nekem tetszik, de nem kiabálom el. Ha végleges lesz, szólok! :)

Folyt. 9.4-én.

Tényleg megvan, rábólintottunk. Tízker wekerléje, ahogy egyik rokonom fogalmazott. Csendes, erkélyes, parkolós, pincés. 6nm pincéje van. Az akkora, mint Szépszemű mostani szobája!
Még 1-2 hétig biztosan nem költözünk, szóval addig megtalálható és normális leszek, azt hiszem.
De nem ígérek semmit! :P

2010. augusztus 26., csütörtök

lajosnap

Tegnap, szűk körben lajosnapot ültünk. Ez úgy nézett ki, hogy az ünnepeltet, érkezése után rögvest befogta a Szépszemű egy kis motorcsónak ápolásra. Mert ő ilyen zizegős.
Szóval mostunk. Meg húztunk-vontunk. A csónakot, ki a garázsból. Mert az meg bent volt. De most már kint van. És tiszta, meg csillog-villog ahogy azt neki kell. Parasztvakítás. De szép. Tetszik.

Na. Ott tartottam, hogy mostuk a hajót, meg a kutyát, meg néha magunkat is, ha épp úgy sikerült. Szóval koszosak lettünk, meg sarasak. Aztán az ünnepelt felhívására bevonultunk sztálincitybe mozizni. Még jó, hogy rácon sok a fürdőszoba. Itthon még ma is fürdenénk!

A Szupercsapat haláli film, ajánlom mindenkinek, mi szétröhögtük magunkat. Persze nem hiányzott a vidéki mozifíling. Heten ültünk a moziban, a film közepén szalagot cseréltek, és az ízesített popcorn csak az én tetszésemet váltotta ki igazán. De sebaj! A nachos itt is ugyan olyan, mint pesten. Hál'istennek. Szépszeműnek volt mivel csörögnie.

Mozi után haza, ünnepi gulyásleves, koccintás gyerekpezsgővel, de még mindezek előtt apu elővette a pálinkásüveget, és töltött. Megittuk, finom volt. Kaja után felhozta a másik pálinkát, hogy kóstoljuk meg, az milyen. Hát olyan, mint a méreg. Én is és Szépszemű is köhögtünk erősen, s a meghatódottságtól kicsurrant a könnyünk.

Az ünnepelt meg szerintem zugivó. Úgy húzta le, mintha víz lett volna. Az évek, meg a tapasztalat...

Aztán negyed óra múlva lassacskán, elhúzva ugyan, de lefeküdtünk aludni.
Mi sem bírjuk már úgy a piát. A mi korunkban...

strand

Ma bent voltunk sztálincityben és strandoltunk. Úgy gondoltam, 800 JMF nem túl drága jegyár, bementünk hárman Szépszeműékkel.
A strandról tudni kell, hogy nem kapta még meg a működési engedélyt, ideiglenessel üzemel vagy másfél éve. Ezért ilyen olcsó.
Régen, a kezdetek kezdetén, karórás típusú belépő rendszerrel indult a móka. Megkaptad, felcsatoltad, odatartottad a forgókapu érintőjéhez - aztán vagy beengedett, vagy nem. Beljebb, a szintén ezzel működő szekrényajtók nem mindig működtek vele. Sőt, úgy általában semmivel, sehogysem.
Manapság, ha többedmagával megy az ember, egy órácskát kapnak, a többinek karszalag jár. Az órácskák java a kukában landolhatott, mint ahogy egyre több szekrényre van kiírva, hogy nem működik. Innentől egyértelmű, miért spórolnak vele.
A második meglepetést az étterem keltette bennem. A fő gondom az volt, hogy étterem. Nem büfé, meg hot dog. Nem. Étterem horribilis árakkal, kérdéses minőségben. Mi csak egy sült krumplit ettünk, Szépszemű ugyanis éhen akart veszni. De az is drága volt és vacak.
De a fagyi legalább jó volt. Meg a nap és a körbevivős, áramlásos medence.
És bár a mozaikkockácskák már egészen foghíjasak, mindent összevetve 800 JMF-ért fejenként jól éreztük magunkat.

Szeretnék még pár ilyen napos, szép időt az őszi dörmögő időjárás előtt!

2010. augusztus 15., vasárnap

kész!

Ugyan még nem teljesen, de mondhatni kész az udvar. Három napja zúzzák Szépszeműék a flórát, már egészen úgy néz ki a placc, mint ami kert volt valaha. Ugyanis Rácalmáson felújításra került a ház, olyan 5-6 éve. Onnan hordtak ki ezt-azt a pázsitra, ami miatt nehézkessé vált a rendbentartás. No. Hát most eljött annak az ideje, amikor a teljesen beszőlősödött és bebodzásodott gyümölcsfák jajjkiálltása értő fülekre talált.
Jöttek Szépszeműék, szám szerint ketten, férfilegények. Hozták barátjukat, csak hogy stihlszerűek legyenek, és leírtották a fél dzsungelt. Az meg visszaszúrt. Meg visszafestett az ismeretlen és piros bogyóival.
Szóval ádáz küzdelem volt, mondhatjuk, hogy vérünket adtuk a pázsitért. Ami, nem mellesleg véletlenül sem akar pázsitra hasonlítani, inkább egy nagy, girbegurba, durva gaztorzsákkal teli izére. De jön még pázsitra szakember!
Egyébként ismeritek azt a találós kérdést, hogy mi a külömbség a kutya és a disznó között?
Kutyából nem lesz szalonna...

2010. július 29., csütörtök

pakolok

Hát most így. Egyre több a megpakolt doboz és táska, és mégis úgy tűnik, egyre több a cuccom. Már szét van szórva az ágyamon, a földön, a szekrényaljában.... Brrrrrrrrr.
És még közel sincs a vége. De még itt van az este. Meg a holnap reggel. Meg.... meg. Ennyi.
Tényleg!
Hétvégére kiruccanok butapestről. Megyek Zamiba, aztán meg Szögedre, családi látogatásra a Szépszeműékhez. Lesz kicsi kutyus! (Megjegyezném, aki már valószínűleg nem olyan pici, na de akkoris.)
Na, megyek pakolni :(

2010. július 28., szerda

Hát ez...

...borzasztó volt.
4, azaz négy darab lakást néztünk meg a Szépszeművel. Majd leszakad a lábam.
Borzasztó dolgok vannak így ingatlantájon.
Kezdtünk a lehel utcában. Nem vennék pénzért börtönt. Márpedig itt még a napszemüveg elé is rács jár. Jajj.
A tizennégy pici volt, a stadionoknál meg nem ismerik az ablak fogalmát. Pedig talán az 50 négyzetméter kicsivel több fényt is elbírna. Mindegy. Így lett kitalálva, hát tessék megvenni. Csak lehetőleg ne nekünk.
Hát így jártuk be egész butapestet, keresztbe és kasul. Eredménytelenül. Pedig én már nagyon költöznék, leginkább a Szépszeművel össze.

lakásnéző

Megyünk lakásokat nézni. Kicsit zizis vagyok most, érdekel, mi sül ki belőle. Tetszeni fog-e? Vagy megfelelő lesz-e? Átalakítható? Vagy jó lesz így is?
Betábláztam a napot, ide-oda fogunk futkározni. Hátha.
Hátha megtaláljuk A lakást.
Este megmondom!

2010. július 27., kedd

keresgélés

Keresünk. De nagyon.
Lakóingatlant, Budapesten, lehetőleg 5M jmf környékén, téglát, másfél-kétszobást, nem távfűtésest, felújítandót.
Egy a baj.
Senki sem akar nekünk ilyet eladni.

2010. július 24., szombat

megnyílt

Tessék. Megnyitottam első, önálló, véleményemkiteregető oldalamat. Valamikor, úgy 14 éves korom környékén már egyszer próbálkoztam ilyennel, persze a magam egyszerű, füzet-tollas megoldásával, de hamar kudarcba fulladtam.
No majd most!
De még mielőtt elkezdeném, bemutatkoznék az esetlegesen engem nem ismerő publikumnak.
Húszéves vagyok, a hajamat kleopátrásan hordom, kreolosan barna a bőröm, barna a szemem is. Vagyis rajtam minden barna. Világmegváltó terveim vannak, főleg katasztrófa- és tűzoltó ügyekben. Jelenleg egy jó állást próbálok kibulizni magamnak, hátha. De előtte még költözünk. Hova? Még nem tudom, majd kiderül. Jelenleg keresünk, meg álmodozunk. Hogy milyen jó lenne ez, meg milyen jó lenne az. Hát, remélem, hogy jó lesz! Már nagyon várom.
No. Ha már így bemutatkoztam, bemutatnám Őt.
Kb. 175 magas, szépszemű, szőkésbarna férfiember. Tűzoltónak készül. Néha kételkedem épelméjűségében, de annyi kell. Nekem mindenképp.
Szóval mi költözünk. A szépszemű, meg én. Kilépünk a nagybetűs Életbe, és elkezdjük írni a saját regényünket.
Így szokták mondani, nem?