Ennek örömére ma kimentünk szelni a habokat. Egy tankkal, mert azt ugye úgy kell. Végülis isten nem azért teremtett két tankot a hajóba, hogy mindkettőt megtöltsd és kényelmesen csónakázz. Neeeeem. Inkább énekeltük serényen, hogy O sole mio!
Elmesélem a sztorit.
Történt úgy kb 8 éve, hogy apci nagy hajókázásban volt, persze messze, a túlparton. Erre azt mondta a motor, hogy mukk. És akkor nyekk. Nem ment tovább. A hajó alapfelszerelése a lapát, persze csak egy darab. Na. Ezzel apci hősiesen átevezett az innenső partra, kipakolta az utasokat és átadta az irányítást djága bajátjának. Ő, mint magányos csónakos, lecsorgott újvárosig. Egy darab evezővel.
A fél magyar vadásztársadalom azóta is az "O sole mio" hadműveleten röhög.
Üsse kavics. Ma ezt a motorizált ladikot vízre tettünk, hogy majd milyen jó lesz nekünk. Jó is volt, csak miért kell mindig feleleveníteni a múltat??
