kezemben a diplomám

Szóval megkaptam. Végre. 16-án, délelőtt, persze nem forgatókönyv-szerűen, de megkaptam. Nem a sajátomat ugyan, és kézfogás nélkül, de az enyém lehetett.
Oklevél feliratú barna mappával a kezemben foglaltam el az éttermet, némi büszkeséggel, hogy ez is megvan.
Íme:














De legalább a tankot hősiesen, varázslóruhában, elfoglaltam:

államvizsga pozitív

Vagyis 27-én levizsgáztam, zárólag, kiválóra.

Nincs többet összevonás, futkosás ezért-azért, sos-telefon, hogy ki, mit és hol ír/írat be...

Ágyő index, to-s nénik, lejtős termek, este kilencig tartó (illetve csak kiírt) védig órák....

Pápá sok buta rövidítés, amiről csak mi tudjuk, mit jelent, vagy még mi sem...

Szóval lezárult három év. Keményen. Keményen ittunk este, mert ünnepelni azt ugye kell. Ismeretségeket, sztorikat, együtt-bulikat...

Szóval örültem a három évnek, örülte, hogy vége, és hogy ezt együtt ünnepeltük meg.

És ahogy a moriba való belépőnk is emlékeztet:
ÁLLAMVIZSGA POZITÍV!!!!!!!


JUHÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!!!