2011. augusztus 8., hétfő

ebéd




Nakérem. Én, egyedül én, illetve anyu egyik rámhagyományozott alapreceptjével karöltve, megalkottam első, háromfogásos, többszemélyes lakomámat.

Történt, hogy megrendelést kaptam Szépszemű tüzestársától, hogy alkossak neki tiramisut. Hát alkottam. Hírös-nevös felmenők receptjei alapján megalkottam. Volna. Az rendben, hogy van mascarpone, de nem volt babapiskóta. Na, futás a boltba. Nézem a lehetőségeket, három féle is van. Az egyiken felirat: falhasználási javaslat tiramisu. Na! Hazajött velem.
Lefőztem a kávét, cukor, rumaroma (gondolnom kell az autóvezetésre, sajnos), babapiskóta beleforgat, tálba tesz, fehér maszat összekever, ráken, rétegez... Ezzel nincs is baj, de aki már találkozott kávésziruppal, az tudja, hogy ez a bizonyos massza eszméletlenül makacs és ragadós. Na. Nekem sikerült a él konyhát összefröcskölni vele. Nem téma. Tisztán főzni az következő szint.

Nagyon ügyes, okos kislány, összerakva, belefér szépen az edénybe, van helye a hűtőben, kakaóport másnap rászórom.... Ja, csak nem vettem kakaóport. Ügyes okos kislány!

Figyeltétek már, mennyire nem bizalomgerjesztő a frissen összerakott, kakaóportalan tiramisu? Jájj!

Na. Másnap reggel megjött Szépszemű és a Tüzestárs. Csúnya idő is volt, elbandázgattak. Ebéd???

Kihasználtam az alkalmat, hogy elővegyek egy csomag meggyet a fagyóból, és meggylevest főzzek. Elárulhatom, nagyon finom és csomómentes lett! Ennek a fő oka, hogy anyám semmit nem bízott a véletlenre! Megkaptam tőle a receptet, de szépen, pontosan leírva. Ezt főzöd, hűtöd, tejszíneled, forralod, hűtöd. És finom lett. És tényleg csomó- és pehelymentes! Ezzel még a nagy Dietetikust is álmélkodásra bírtam. Elárulom a titkot. A picit lisztes tejszínt szitán áttörve kell hozzáadni a már langyosra hűtött leveshez. Ha úgy látod, nem az igazi, át lehet menni rajta tejhabverő kézi készülékkel. Fincsi!

De persze a Szépszeműnek is kell enni adni valamit. Hát, krumpli van. Főztem egy adag paprikás krumplit, teljesen főből, recept, meg minden nélkül. Merthogy az nekem megy. Eljutottam oda, hogy egy ilyen sima paprikás-hagymás alapot simán összerakok főből. Recept nélkül! Szóval büszke vagyok magamra. Igaz nem volt elég hús a krumpli mellett, de az íze egészen isteni volt.

Ím: az ebéd. Három fogással, ínycsiklandón: