Végre.
Végre készen van, sikerült, ahogy sikerült, leadtam.
Nem volt könnyű, nem vagyok, és nem is leszek rá soha igazán büszke. Csak olyan picit jóleső érzés, hogy nekem már ilyenem is van. Most már csak az év végét kell kibírni, szépen, ügyesen-okosan levizsgázni, hogy nyitva álljon az út az államvizsgáig.
Mert július 9-én ott akarok vigyorogni a kezemben egy oklevéllel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése