KGFB

Ez a négy betű mindenkinek ismerős. Akinek van autója, azért, akinek nincs, az meg év végén eleget hallja a reklámokból. Szóval ez a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás. Amit meg tudsz kötni ötvenmillió biztosítónál, vagy biztosítással is foglalkozó, egyéb profilú cégnél. Határ csak a kék ég és a pénztárcád mélysége.

Hát, minálunk Allianz van kötve, ugyanis az alkusz oldal azt dobta ki legolcsóbbnak. Megörültünk, mégsem egy nóném akármi. Ám ismerni kell annyira Szépszeműt, hogy nem nézte volna végig külön-külön a biztosítók ajánlatát, legalább párét. Én is olcsóbban kötöttem lakásbiztosítást, mint azt az alkusz kidobta. De hát siettünk, kellett a papír, megrendeltük a szolgáltatást.

Namármost. Tudni kell, hogy az Allianznál félévente 25000 JMF-et fizetünk ki a biztosításért. Az ötvenezer évente. Ugyanerre az autóra az Aegon (aminél nekem lakásbiztosításom van, jóáron) negyedévente 173 328 Ft-ért kötne biztosítást. Az éves szinten 693 312 Ft (!!!), vagyis drágább, mint ugyanitt a casco, vagy mint az autó ára.
És most jön a csavar. A KÖBE egész éves díja, azzal, hogy van lakásunk, lakásbiztosításunk (mindegy, kinél), valamint hogy köztisztviselő a gépjármű tulajdonosa, 27 084 Ft. Nem vicc! Nem negyedéves, féléves biztosításról beszélünk, hanem egész évesről! Sőt! A KÖBE ugyanezért az árért egész éves casco biztosítást is szeretne velünk kötni!

Vagyis úgy néz ki a helyzet, hogy azért a pénzért, amiért mi egész éves biztosítást veszünk az Allianztól, A KÖBE biztosítást ÉS cascot is ad.

Hülyék leszünk nem átkötni!

ebéd

Nakérem. Én, egyedül én, illetve anyu egyik rámhagyományozott alapreceptjével karöltve, megalkottam első, háromfogásos, többszemélyes lakomámat.

Történt, hogy megrendelést kaptam Szépszemű tüzestársától, hogy alkossak neki tiramisut. Hát alkottam. Hírös-nevös felmenők receptjei alapján megalkottam. Volna. Az rendben, hogy van mascarpone, de nem volt babapiskóta. Na, futás a boltba. Nézem a lehetőségeket, három féle is van. Az egyiken felirat: falhasználási javaslat tiramisu. Na! Hazajött velem.
Lefőztem a kávét, cukor, rumaroma (gondolnom kell az autóvezetésre, sajnos), babapiskóta beleforgat, tálba tesz, fehér maszat összekever, ráken, rétegez... Ezzel nincs is baj, de aki már találkozott kávésziruppal, az tudja, hogy ez a bizonyos massza eszméletlenül makacs és ragadós. Na. Nekem sikerült a él konyhát összefröcskölni vele. Nem téma. Tisztán főzni az következő szint.

Nagyon ügyes, okos kislány, összerakva, belefér szépen az edénybe, van helye a hűtőben, kakaóport másnap rászórom.... Ja, csak nem vettem kakaóport. Ügyes okos kislány!

Figyeltétek már, mennyire nem bizalomgerjesztő a frissen összerakott, kakaóportalan tiramisu? Jájj!

Na. Másnap reggel megjött Szépszemű és a Tüzestárs. Csúnya idő is volt, elbandázgattak. Ebéd???

Kihasználtam az alkalmat, hogy elővegyek egy csomag meggyet a fagyóból, és meggylevest főzzek. Elárulhatom, nagyon finom és csomómentes lett! Ennek a fő oka, hogy anyám semmit nem bízott a véletlenre! Megkaptam tőle a receptet, de szépen, pontosan leírva. Ezt főzöd, hűtöd, tejszíneled, forralod, hűtöd. És finom lett. És tényleg csomó- és pehelymentes! Ezzel még a nagy Dietetikust is álmélkodásra bírtam. Elárulom a titkot. A picit lisztes tejszínt szitán áttörve kell hozzáadni a már langyosra hűtött leveshez. Ha úgy látod, nem az igazi, át lehet menni rajta tejhabverő kézi készülékkel. Fincsi!

De persze a Szépszeműnek is kell enni adni valamit. Hát, krumpli van. Főztem egy adag paprikás krumplit, teljesen főből, recept, meg minden nélkül. Merthogy az nekem megy. Eljutottam oda, hogy egy ilyen sima paprikás-hagymás alapot simán összerakok főből. Recept nélkül! Szóval büszke vagyok magamra. Igaz nem volt elég hús a krumpli mellett, de az íze egészen isteni volt.

Ím: az ebéd. Három fogással, ínycsiklandón:

kezemben a diplomám

Szóval megkaptam. Végre. 16-án, délelőtt, persze nem forgatókönyv-szerűen, de megkaptam. Nem a sajátomat ugyan, és kézfogás nélkül, de az enyém lehetett.
Oklevél feliratú barna mappával a kezemben foglaltam el az éttermet, némi büszkeséggel, hogy ez is megvan.
Íme:














De legalább a tankot hősiesen, varázslóruhában, elfoglaltam:

államvizsga pozitív

Vagyis 27-én levizsgáztam, zárólag, kiválóra.

Nincs többet összevonás, futkosás ezért-azért, sos-telefon, hogy ki, mit és hol ír/írat be...

Ágyő index, to-s nénik, lejtős termek, este kilencig tartó (illetve csak kiírt) védig órák....

Pápá sok buta rövidítés, amiről csak mi tudjuk, mit jelent, vagy még mi sem...

Szóval lezárult három év. Keményen. Keményen ittunk este, mert ünnepelni azt ugye kell. Ismeretségeket, sztorikat, együtt-bulikat...

Szóval örültem a három évnek, örülte, hogy vége, és hogy ezt együtt ünnepeltük meg.

És ahogy a moriba való belépőnk is emlékeztet:
ÁLLAMVIZSGA POZITÍV!!!!!!!


JUHÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!!!

taram

taramtaram.....taramtaram....

Vagyis bármit csinálnék, csak tanulni nincs igazán kedvem. Mert milyen jó is volt még régen, gimiben, összeülni Biussal egy délutánra, tanulgatni együtt... Sokkal több időt vett el, de sokkal élvezhetőbb volt.

Most egyedül ülök az ágyban, körbevéve papírhalmokkal, laptoppal, éltető kávétól maszatos poharakkal, el-el rejtőzött kanalakkal... Kihúzó, toll, papírösszetűző kézi készülék, tapadós lapocska bekészítve, este megcsináltam az ebédet is, szóval éhezni sem fogok nagyon...

De odakint süt a nap!!!

Piszokság! fujjjj

szakdolgozat no.2

Elbírálták, kijavították, leosztályozták, véleményezték.....
Vagyis megtettek mindent, amit elvárnak tőlük, és visszaküldték.
Íme, az előzetesen szőrnyűlködtetett dolgozatom eredménye:

• aktuális a téma
• alkalmaztam az eddig tanultakat
• hasznosítható információkat tartalmaz
• szépen tagolt
• 45 pont az 50-ből, vagyis 5-ös (!!!)
  

Ennyi. Tényleg ennyit írtak mellé.
Elolvasni biztosan nem olvasták el, akkor lett volna mit hozzászólniuk...

De előfordulhat, hogy így jártam jól.

Már csak az a kérdés, hogy azén 5-ös szakdolgozatom nekem dicsőség, vagy a sulinak szégyen?

negatív

negatívnegatívnegatív, és újfent csak negatív!!!

van még fél év nyugalom, pörgés, nyaralás, kórház-mentes időszak.

mert a fél év az akkor is fél év, ha a fene fenét eszik is!

ismeritek Kántort?

Jelentem, örülünk!

hőstűzoltóbácsi

Szépszemű január óta okosodik, tanul, mint a gép. Na jó, ez nem teljesen így van, de az biztos, hogy ragad rá némi információ, merthogy tanítják.

Kezdtük Szentendrével, katonásdival, fájó derékkal, nyűggel, folytattuk iskolapaddal. Nap mint nap hazajött mérgesen, zsörtölődve, hogy már megint ez hülye, az nem tudja, mit beszél, satöbbisatöbbi....

Aztán elkezdődött a gyakorlat, ahol megtanultak kummantani, de azt nagyon remekül. Megtanultuk, hogy "megjelenik az olaj, LÁTI?", meg hogy szerelünk, "mint a baajnok" (igen, így, megnyomott "a"-val).
Meg jöttek a sztorik a kézenfogva tömlőt cipelős futásokról, a kisuvickolt baltatokról...

Mintha álom lett volna, elrepült a "nyolcóra"...

Jött a tizedik, meg a 24/48. Jött a félelmetes Harminchatos, aki nem is harminchatos és nem is félelmetes. Tőle megtanultuk, hogy "Tanuljon, de az ne menjen a csocsó rovására!".
Elmaradt az iskolapad, a kényszerített tanulás...
Szép lassan összekovácsolódott a banda, egyre-egyre több hasznos, értékes információ ragadt a srácokra, mint a kosz. A Harminchatos terelgette, csitítgatta őket, és ha nincs is több év vonulás a háta mögött, odatette magát, jó parancsnokuk volt.
Szépszemű reggelente nem úgy jött haza, hogy "azok a hülyék.." Csak a sztorik jöttek, hogy ki mit csinált, hol voltak, mivel szívatták őket, és mivel hálálták ezt meg a Kecskésnek. És csillogott a szeme.

Ennek is vége. A locsolásos, gatyáig ázós szivattyúkezelői oktatásnak is vége.
Lassan a vizsgáinak is vége...

Pénteken esküszik a Magyar Köztársaságra, az Alkotmányra, és hogy akár élete kockáztatásával is....

Csak egyet kérek, Élet!

Gyere haza minden reggel!

szakdolgozat

Végre.
Végre készen van, sikerült, ahogy sikerült, leadtam.
Nem volt könnyű, nem vagyok, és nem is leszek rá soha igazán büszke. Csak olyan picit jóleső érzés, hogy nekem már ilyenem is van. Most már csak az év végét kell kibírni, szépen, ügyesen-okosan levizsgázni, hogy nyitva álljon az út az államvizsgáig.
Mert július 9-én ott akarok vigyorogni a kezemben egy oklevéllel.

búcsú

Úgy köszönt el tegnap, hogy ha olyan helyre kerülök, ne feledkezzek meg róluk.


Soha, ti mindig a szívemben maradtok....



"..ki voltam még gyermekként, ugye büszke most rám?..."

síelünk No.4

Ma végre havazott. Én eléggé élveztem, az ősök valamiért kevésbé. Kezdődött ott, hogy az erős havazás és sötétség miatt anciék alig látták a pályát. Aztán a friss havat elkezdték összetúrni-kupacolni a többi síelők, majd ezek közé valaki galád módon jeget rejtett. Na, talán ezért nem élvezték eléggé. Pedig a táj gyönyörű volt...

Úgyhogy elég hamar, kicsit átázva, beültünk egy kocsmába forralt borozni meg pihengetni.

Ilyen a kilátás a hüttéből... Csodagyönyörűek voltak a beporcukrozott fák.

Na, ezzel nagyjából vége is volt a napnak. A borozásból átmentünk ebédelni egy kicsit lejjebb levő rönkházba, majd hazacsúsztunk. Ahogy az osztrákok mondták: "Gastgeberwetter"

síelünk No.3.

A mai nap is igazán izgalmas volt. Reggel-délelőtt nagyon jók voltak a pályák, csak úgy hasítottunk. Persze meg kellett állni itt is, meg ott is, mert csoportkép, meg "álljatok össze"... De van sok jó képünk. Legalább valami.

Reggel megvettük a csodaúj fejfedőmet. Tegnap is próbáltuk, de tudni kell az osztrákokról, hogy gyakran hánynak fittyet a csodaelit dombornyomott masterkárdra. Nekem egy egyszerű vizát adott a bankos néni, diáknak jó lesz az. Ja. Én, a pénzforgalmat alig bonyolító, szinte ráfizetéses ügyfél a világ háta mögött is tudom használni a kártyámat, a régi, komoly, "nagyrabecsült" bankoló meg nem. Vicces.

Na mindegy, kifizettem, úgyhogy mától enyém e csodagyönyörű fej óvó alkalmatosság. (Nem, a benne ülő emberszerű lény nem egy baba, amit megvettem vele. Az én vagyok. Azt hiszem. Azt mondták.)

síelünk No2.

Na, ma kevésbé volt meleg, de hó az nem lett több, sajnos. De voltak tényleg-zergék (persze lefizetettek), meg forralt bor, meg napsütés.

Most inkább képet küldök. Azok érdekesebbek...

Mégsem kaptok képet, vacakol a mindenség :(

Ma vannak képek, működik :)

Na, itt spektívvel kukkoljuk a zergéket.

Ja kérem, síelni így is lehet :)

síelünk

Szóval síelünk. Ausztriában, pontosabban Tirolban, Matrei in Osttirolban. Illetve mellette a hegyen. Mert a városkában picit nehéz volna.

A hó kicsit kevés. Illetve otthonhoz képest sok, de nekünk most egy kicsit kevés. Vannak jeges foltok (reggel még egészen kevés, este már bazi sok), és vannak puha havas buckák (na, ez for

dítva, ebből pont délutánra van sok). Úgy általánosságban túlságosan meleg van, főleg az alsóbb régiókban. Még a síelni nem tudók is egyetérthetnek abban, hogy +10 fokban síelni nem, legfeljebb fürdeni lehet, a saját verejtékünkben. Na, az viszont sikerült. Meg persze egy szavunk sem lehet, mert szépen süt a nap, nincs köd, meg eső. Na, hál' istennek, eső az végképp nincs.

Ma egész sokat pihentünk, mert persze meg kellett nézni a zergéket a hegygerincen. Ezt a műveletet c

sak egyetlen kocsmából, forralt bort kortyolgatva lehet letudni, o

tt vannak ugyanis olyan spéci kémlelő eszközök, ami a borzasztó messze lévő kecskét látható közelségbe hozza. Szóval forralt boroztunk meg zergét néztünk, amiket valószínűleg a kocsmáros pénzel.

Aztán persze visszaindultunk, mert lassan közeledett az ebédidő, és a másik hegy legtúlsó végében van egy kis hütte, ami nagyon hangulatos. Hát az volt. Szóval a finomabbnál finomabb e

bédünket napozva költöttük el. Aztán persze nem volt kedve senkinek felkelni, meg olyan sokan vannak, meg már a pálya sem olyan jó... Szóval gyűjtöttük a kifogásokat, a pálya adta örömök helyett miért választjuk a hazautat.

Hát, az volt az igazi nemulass. Az rendben van, hogy alacsonyra megy a pálya, a hotelünk lábához, és ettől még vizesebb meg folyósabb. De kérdem én, naiv magyar turista, miért kell a pályának átmennie három (3!!!) kétsávos, betonozott, havatlan autóúton???

213 bar

Sosem mertem belevágni. Sosem mertem részt követelni magamnak a nagy kékségből, ahol csak a hal van igazán otthon. Értettem, miről mesélnek messzerévedő tekintettel Szépszeműék, de átélni sosem mertem. Mindig volt rá indokom, miért nem: félek a haltól, megcsíp a rája, megesz a cápa.

Eddig.

Mert akarom. Mert meg akarom tudni, mit mutathat egy hajóroncs, saját kezemmel akarok turkálni a tengerfenéken kincseket keresve. Nem csak érteni, átélni akarom Szépszeműék sztorijait.

Borzasztó jó könyv a 213 bar. Lehet a boltok polcain találni rendőrsztorit, nagyvárosi krimit, lövöldözős, esetleg szerelmes sztorit. De ilyen jó búvárkrimivel még nem találkoztam. Nagyon tetszik az elmesélés stílusa, folyamata. Minden kirajzolódik lassan, de nem lineáris a történet. Pont ezért érdekes. Olyan mérhetetlenül reális. Az ember gondolatai ugyanígy repkednek ide-oda. Csak vannak emberek, akiknek érdekes a sztorija. Mint Kathrinnak.

Nem lövöm le a poén, nem adok ízelítőt a sztoriból. Bízz bennem, és olvasd el te is! Csak jól járhatsz...

Mert tényleg minden a levegőről szól...

http://www.213bar.hu/