síelünk No.3.

A mai nap is igazán izgalmas volt. Reggel-délelőtt nagyon jók voltak a pályák, csak úgy hasítottunk. Persze meg kellett állni itt is, meg ott is, mert csoportkép, meg "álljatok össze"... De van sok jó képünk. Legalább valami.

Reggel megvettük a csodaúj fejfedőmet. Tegnap is próbáltuk, de tudni kell az osztrákokról, hogy gyakran hánynak fittyet a csodaelit dombornyomott masterkárdra. Nekem egy egyszerű vizát adott a bankos néni, diáknak jó lesz az. Ja. Én, a pénzforgalmat alig bonyolító, szinte ráfizetéses ügyfél a világ háta mögött is tudom használni a kártyámat, a régi, komoly, "nagyrabecsült" bankoló meg nem. Vicces.

Na mindegy, kifizettem, úgyhogy mától enyém e csodagyönyörű fej óvó alkalmatosság. (Nem, a benne ülő emberszerű lény nem egy baba, amit megvettem vele. Az én vagyok. Azt hiszem. Azt mondták.)